Ahogy már a Nem tudjuk, hogyan tovább?… és a Az életünk (egyik) átalakítója… című cikkekben volt rá ígéret, íme egy egyszerű technika arra, hogy (például) hogyan lehet “fejben” is hatásosan szelektálni! Ugyanis csak akkor lesz a tárgyaink között véghezvitt lomtalanítás tartós eredményű, ha velük együtt a gondolat nagytakarítás és az érzelmi lomtalanítás belső munkája is zajlik. Ellenkező esetben az otthonunkban maradnak hosszú távon az élettér-rabló, porfogó csetreszek (illetve folytatni fogjuk az általános begyűjtésüket a jövőben is). És azt már tudjuk, hogy milyen romboló hatással van ez a boldogságunkra, az életünk bőségére, az anyagi helyzetünkre, az emberi kapcsolatainkra…

Gondolat nagytakarítás – az emberi mintáink tudatos elengedése

Az általunk tartogatott lomok jó részéhez kötődik valamilyen, általában régen, észrevétlenül és jó alaposan belénk rögzült emberi MINTA: érzelem / gondolat / hiedelem / nézőpont / szokás / viselkedés / … Sőt, egy lomnál sok ilyen minta is lehet. Ezért is szokott rosszul esni a tőlük való megválás. Ezekre a mintákra érdemes ránézni, hogy mik lehetnek; és barátkozni velük: üdvözölni, elfogadni, megszeretgetni őket; megengedni, hogy jelen legyenek, hogy akár egy kicsit fájjanak is, ha akar; és elsiratni őket. És ha tudunk valamit tenni önmagunkért, hogy fel tudjanak oldódni, meg tudjanak változni, akkor azt tegyük meg! Például a következőképpen:

Milyen tudatszinten vagyok? Felfelé a tudatossági skálán

Ha megfigyeljük magunkat lomtalanítás közben, észrevehetjük, hogy egyes holmikat elővéve lezuhanunk alacsonyabb tudatszintre. Például egy számunkra kedves, elhunyt hozzátartozónk ruhái azt juttathatják eszünkbe, hogy ő szeretett minket; és most, hogy ő már nincs (illetve néhány oktávval feljebb létezik már) ki fog minket szeretni? Ez körülbelül megfelel az 50-es bánat és a 75-ös fásultság tudatszintjének. Ha könnyebbséget akarunk magunknak, érdemes a feljebb jutásra törekedni!

Lehet, hogy a feljebb jutás útja a szomorúságot elengedő, megkönnyebbítő sírás lesz… És közben eszünkbe juthat például az, hogy ő azért hiányzik nekünk, mert megmutatta (örök hála és köszönet neki), hogy hogyan tudjuk önmagunkat jól érezni, kényeztetni. Nélküle az önmagunkkal való szeretetteljes kapcsolat megtartása nem megy, illetve sokkal nehezebb. Mintha valamilyen akadálya lenne. Mintha halálos vétek lenne magunkat szeretni, amitől egyenesen világvége lesz. Mintha örökösen sanyargatnunk, büntetnünk, boldogtalanítanunk kellene saját magunkat. Az ilyen gondolat körülbelül a 150-es harag tudatszintjén áll (magunk ellen fordítva, az emberi mintánk miatt). De ugye mégiscsak volt valaki, aki szeretett minket, minden emberi tökéletlenségünk ellenére is… tehát mégiscsak lehetséges ilyen “gyarlóság”. Megpróbálhatjuk művelni mi is? És máris fent vagyunk a 200-as bátorság tudatszintjén. Továbbá gondolhatunk az elhunytra nagy szeretettel, és gondolatban megköszönhetjük neki az együtt töltött ajándék időt és a tanítást. (A ruháinak pedig biztosan nagyon fog valaki örülni.) Ez még magasabb tudatszint.

És így tovább. Az önromboló mintáinkat egyesével vagy csoportosan beazonosíthatjuk, átgondolhatjuk és átformálhatjuk; akár le is írhatjuk, amiket tapasztalunk. Így a mélyre eltemetett, rég megfagyott energiák szép lassan fel tudnak oldódni és vissza tudunk jönni jelenlétben a múltból a(z egyre boldogabb) jelenbe. Cél, hogy a tudatossági skálán minél több témát tekintve feljebb jussunk, a 200-as szint fölé!

Mire vágyunk? Bőségre? Boldogságra? Harmóniára? Egyensúlyra? Belső békére? Lomtalanítsunk kívül-belül!

Ha például nem túl rózsás az anyagi helyzetünk, lomtalanítsuk azokat a felhalmozott tárgyakat, amikről a rossz anyagi helyzet jut eszünkbe. És természetesen legyen ehhez is gondolat nagytakarítás, érzelmi lomtalanítás! Szelektálódjanak a szűkösséghez kapcsolódó diszharmonikus emlékek, feleslegesen önkorlátozó szegénységtudatok, szegénységérzések, szégyen, büszkeség, bűntudat, harag, és a többi. Legyen helye, tere nálunk a bőségnek és a boldogságnak, mindennek, amit szeretnénk!

Folytatása következik!

Rend a lelke mindennek. Múlt-lezárhatnékom, elengedhetnékem, lomtalaníthatnékom van? Mivel kezdjem? Mi az, ami most úgymond “adja magát”? Így is nehezen megy a felszabadító elengedés, szükség van hozzá további támogatásra, segítségre? A Moksa Cseppet és a Moksa Greent próbálta már?

Bővebb információk olvashatók a témáról a Facebookon a Moksa útmutatás csoportban!

Lásd még:
David R. Hawkins könyvei: Elengedés – Az önátadás útja